A Magyarországi földrengésmegfigyelés története

Magyarországon az első földrengésmérő műszereket 1891-ben vásárolták: 10 db Lepsius-féle szeizmoszkópot, amelyek elhelyezéséről nem maradtak fenn feljegyzések. A Földrengési Bizottság által szervezett és támogatott folyamatos műszeres regisztrálás 1902. március 1-jén kezdődött Budapesten a Földtani Intézet pincéjében felállított Omori-Gablovitz-féle szeizmográffal.

Később a központi obszervatórium a Nemzeti Múzeum pincéjében kap helyet, ahol 1906-ban helyezik üzembe azt a Wiechert-féle szeizmográfot, amely abban az időben a legkorszerűbb berendezések közé tartozott, és amely ezután 60 éven keresztül működött kifogástalanul ugyanazon a helyen. A magyarországi hálózat ekkor 5 állomásból áll (Budapest, Fiume, Ógyalla, Temesvár és Zágráb), majd 1914-ig további 5 állomással bővül (Kalocsa, Kecskemét, Kolozsvár, Szeged és Ungvár).

Az első világháború megtörte ezt a lendületes fejlődést, a második világháború után kialakult helyzetben pedig évről évre nőtt technikai lemaradásunk. Ez odáig jutott, hogy az 1990-es évek elején akkor szereztünk tudomást egy Magyarország területén kipattant földrengésről, ha azt a lakosság érezte. 1995-ben sikerült egy - 10 állomásból álló - korszerű megfigyelő hálózatot létesíteni, elsősorban a Paksi Atomerőmű telephelyének szeizmológiai monitorozása céljából. 1999-ben ez kiegészült további 3 mérőállomással, az Üveghután tervezett radioaktív hulladéktároló helyének megfigyelésére. Ezen ipari célú projektek melléktermékeként ma már rendelkezünk egy olyan mérőhálózattal, mely az ország területének jelentős részén lehetővé teszi az érezhetőnél kisebb földrengések regisztrálását és hipocentrumának meghatározását. Jelentősen segíti e munkát a szomszédos országok szeizmológiai állomásaival meglévő kölcsönös adatcsere is.

Magyarországon az 1990-es évek végén 17 földrengésjelző állomás működik. Ezen érzékeny szeizmográf hálózat segítségével Magyarország területén évente átlagosan 50-100 kisebb (M<2) földrengést mérünk, melyek ismerete nagy segítséget nyújt a potenciális nagyobb rengések forrásterületeinek megismeréséhez.

Magyarország szeizmicitása

Magyarországon eddig M=6 Richter-magnitúdónál, vagy 9o Mercalli-intenzitásnál nagyobb földrengést még nem észleltek, ezért definíció szerint Magyarország területét aszeizmikus területnek tekinthetjük. Ugyanakkor Magyarországon ebben az évszázadban kb. 10 olyan földrengés volt, amelynek intenzitása a Mercalli-féle skálán a 7o < I0 < 9o értékközbe esett. Ez ugyan nem túl sok rengés, de ha a károsodás mértékét leíró skálát megnézzük, akkor kitűnik, hogy az ilyen erősségű rengéseknek már komoly romboló hatása van. Magyarországon a rengések száma és erőssége kisebb, mint tőle délre a Balkán félszigeten, de nagyobb, mint a Kárpát-medencétől északra eső területeken. A földrengések gyakoriságát elemezve azt találjuk, hogy Magyarország területén 6o-os erősségű rengés átlagosan 4-5 évenként, 7o-os erősségű rengés átlagosan 11 évenként, 8o-os erősségű rengés pedig átlagosan 30 évenként pattan ki.

Magyarországhoz legközelebb az Alp-Himalája aktív övezet van. A Kárpát-medencében keletkezett rengések egy része valószínűleg összefügg az afrikai lemez Európa felé nyomulásával, de más okai is vannak a magyarországi rengéseknek.

Magyarországi földrengések fészekmechanizmusai

Magyarországon nagy rengés ritkán keletkezik. Rengései döntő többségét csak a közeli (magyarországi és vele szomszédos országokban üzemelő) állomások képesek regisztrálni. A fészekmechanizmus meghatározásának pedig feltétele, hogy minél több állomás regisztrálja a rengést. Ilyenformán a legtöbb magyar rengésnek nem tudjuk a fenti módszerrel meghatározni a fészekmechanizmusát, vagy az eredmény megbízhatósága csekély.

Azonban így is sikerült nem kevés rengésnek kiszámítani a fészekmechanizmus megoldását. Az eredmény a lenti ábrán látható. Az ábrán a fészekgömbök alsó félgömbjei láthatók sztereografikus vetítésben. A kompressziós térnegyedek (a maximális feszültség iránya) fehérek, a dilatációsak sötétek. A kép alapján egyértelmű, hogy a Pannon-medence egészére nem jelölhető ki egyetlen jellemző feszültségirány.

Egér mellette: Rengéseket jellemző kompressziós térnegyedek. Egér fölötte, vagy kattintás: Legnagyobb horizontális feszültség iránya (SHmax)

Egér mellete: Rengéseket jellemző kompressziós térnegyedek.
Egér fölötte, vagy kattintás: Legnagyobb horizontális feszültség iránya (SHmax)


A fészekmechanizmus megoldásokból levezethető egy másik fizikai mennyiség is: a legnagyobb horizontális feszültség iránya (SHmax). Az SHmax irányokat akkor mutatja, ha az egeret a kép fölé viszed. Ezen az ábrán már több szabályosság figyelhető meg, mint az előzőn. Az SHmax uralkodó iránya az ország nyugati részén tapasztalt észak-déliből a keleti részen látható ÉK-DNy irányba fordul, de nagyon sok helyen eltér ettől az alapvető trendtől.

Magyarországi megfigyelések

A XIX. század közepétől napjainkig terjedő időszak rengéseinek gyakorisága alapján az ország területén gyakorlatilag évente négy-öt 2.5—3.0 magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhető, de károkat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentősebb károkat okozó rengésre 15—20 évenként, míg erős, nagyon nagy károkat okozó, 5.5—6.0 magnitúdójú földrengésre 40—50 éves intervallumban kell számítani.

Magyarországi földrengés-előrejelzés

Földrengés bárhol és bármikor előfordulhat, azonban a következő településeknek és azok környékének lakói érezhetik leggyakrabban: Berhida, Dunaharaszti, Eger, Kecskemét, Komárom, Várpalota.

Nagy földrengések

Magyarország nem tartozik a kiemelkedően földrengésveszélyes területek közé, ennek ellenére erős rengések időnként előfordulnak. Ezek során a nem megfelelően tervezett épületekben tartózkodók élete veszélybe kerülhet. Azonban egy földrengés következtében létrejövő sérülés valószínűsége elhanyagolható a mindennapi élet egyéb veszélyforrásaihoz képest.

Régen...

Az 1810-ben Mór környékén bekövetkezett, súlyos épületkárokat és emberéletet is követelő földrengés okainak tanulmányozására a Királyi Helytartótanács Kitaibel, Tomtsányi és Fabrici pesti egyetemi tanárokat küldte. Két elképzelést ismertettek, az egyik szerint a felszín alatti szenek begyulladtak, és az üregekben gőz képződött, amelynek nyomása hirtelen szétfeszítette a felette levő rétegeket. A másik elképzelés szerint felszín alatti elektromos kisülések hozták létre a rengéseket.

Műszeres megfigyeléseik nem voltak, nem tudták, hogy a rengések akár 10-20 kilométeres vagy annál is nagyobb mélységben keletkeznek. Nem találtak elegendő bizonyítékot egyik elmélet mellett sem. Nem meglepő tehát, hogy tanulmányuk mottójául Seneca egyik idézetét választották: "Utódaink talán csodálkozni fognak, hogy mi ilyen egyszerű dolgokat nem tudunk." Azóta majdnem kétszáz év telt el, a földrengéstudomány ugyan sokat fejlődött, de még ma is aktuálisnak érezzük az idézetet.

Magyarországi rengéstörténet

A földrengések fészekmélysége néhány kilométertől 600—700 kilométerig terjedhet, de a rengések döntő többsége legfeljebb 30 kilométer mélységben keletkezik. Szerencsére Magyarországon ritkábban keletkeznek rengések, és erősségük - az eddigi tapasztalatok szerint - nem haladta meg a IX. fokos intenzitást. Az első földrengés 456-ban keletkezett Savaria (Szombathely) környezetében. A krónikák szerint a rengés elpusztította a várost. Sajnos a következő, több mint 1000 év földrengéstörténetéről keveset tudunk. A magyarországi földrengéskutatást nagymértékben előmozdította az 1763-as komáromi földrengés. A rengés következtében 63-an meghaltak, 102-en megsebesültek, összedőlt 7 templom, 279 lakóház teljesen és 353 részben összedőlt. A komáromi hipocentrum nagyobb aktivitását megőrizte, és 1857-ig átlagosan 20 évenként egy-egy nagyobb épületkárokat okozó rengést generált. Valószínűleg ennek a földrengéssorozatnak hatására írta meg Grosszinger jezsuita pap az első magyar földrengés-katalógust. Szerencsére a forrás elcsendesedett, és csak kisebb rengések jelzik a felszín alatti erők munkálkodását. Az 1810-ben Mór környékén végbement rengés során súlyos épületkárok keletkeztek, elsősorban Móron és Isztiméren, itt a rengés erőssége elérte a VIII. fokot. Két nagyon erős rengés keletkezett 1829-ben és 1834-ben Érmelléken (Románia). Az 1834-es rengés Kassán, Egerben és Békéscsabán is okozott épületkárokat. A magyarországi megfigyelések azt mutatják, hogy általában a főrengés után csak kisebb utórengések következnek, de éppen ez a két érmelléki, közel azonos erősségű rengés mutatja, hogy a kérdésre nem tudunk megnyugtató választ adni annak ellenére, hogy szeretnénk a lakosságot megnyugtatni. A XX. században a kecskeméti, az egri, a dunaharaszti és a berhidai források aktivizálódtak elsősorban. Szerencsére ezek a rengések súlyos épületkárokat okoztak ugyan, de emberéletet nem követeltek. A jelenlegi előrejelzési módszerek lényege, hogy figyelik a feszültségfelhalmozódást kísérő folyamatokat. Tömegek átrendeződését, mozgását az esetek egy részében geodéziai és gravitációs mérésekkel ki lehet mutatni. A felszín alatti mozgások különböző mélységben lévő víztartó rétegeket megnyithatnak, elzárhatnak, a talajvíz mélysége, a kutak vízhozama megváltozhat. Az állatok szokatlan viselkedése is figyelmeztethet a nagy rengés közeledtére.

1956-os dunaharaszti földrengés

Hasonló, de kisebb mértékű változásokat Magyarországon is tapasztaltak az 1956-os dunaharaszti földrengés esetén az epicentrum 70—80 km-es környezetében. A rengés kipattanása előtt éppen a felsőrendű szintezési hálózat újramérését végezték és bizonyos területeken 4—5 cm-es záróhibák adódtak. Kezdetben mérési hibákra gyanakodtak, azonban az okot az 1956-os dunaharaszti rengés tette nyilvánvalóvá. A dunaharaszti epicentrum közelében levő szintezési vonalakból összeállított szintezési poligonok ugyanis azért zártak rosszul, mert az epicentrum közelében a földrengés kipattanását megelőzően a földkéregben különböző alakváltozások mentek végbe. A rugalmas visszapattanás elméletének megfelelően a földrengést követően az addig tapasztalt magasságváltozások hirtelen ellentétes értelművé váltak, és rövid idő alatt visszaállt a deformáció előtti állapot, sőt az epicentrum közelében néhány helyen a szintváltozások meghaladták a rengés előtti deformációk mértékét is.