Földrengés a régi időkben

Régi földrengés magyarázatok

Réges-rég az emberek még nem ismerték a földrengés keletkezésének tudományos magyarázatát. Ezért a föld félelmetes megrázkódását a legképtelenebb ötletekkel próbálták értelmezni.

Római birodalom

Az ókorban több tudományos elmélet létezett a földrengések megmagyarázására. Ezek nagyobb részt helytelenek voltak. A rengéseket nem tudták előre jelezni. Nem csoda, hogy a lakosság földrengés idején az istenekbe, majd Istenbe helyezte minden reményét. A görögök Poseidónt, a rómaiak Vulcanust tartották a földrengések okozójának, de van olyan adatunk, hogy a földrengés után "sive deus sive deá"-hoz címezték imáikat és áldozataikat (akár isten, akár istennő), mivel nem lehet tudni, hogy melyik istenség okozta a földrengést. A Krisztus utáni időkben a keresztényeket okolták még a földrengésekért is.

Kashima és Namazu a kővel (Kattintásra nagyít)

Japán




A japánok úgy vélték, hogy a földrengést egy hatalmas, a Föld belsejében élő harcsa, a Namazu okozza. Egy Kashima nevű harcosnak egy hatalmas kővel kellett a halat nyugton tartania. Néha Kashima elhagyta őrhelyét, a Namazu dobálni kezdte magát, ami megrengette a földet.



Ókori feljegyzések hiánya

A Földközi-tenger egész medencéjében, és különösen a keleti területeken, nagy a szeizmikus aktivitás. Anatólia (Kis-Ázsia) partvidékének nincs olyan városa, melyet ne fenyegetnének földrengések. Ez egyetlen történelmi korban sem volt másképpen, mégis aránylag kevés leírás maradt ránk a klasszikus ókorból.

Földrengésekről való megemlékezéseket elsősorban természettudósok, geográfusok munkáiban találunk (Strabón /Kr. e. 64-Kr. u. 19/ és az idősebb Plinius /Kr. u. 23-79/).

Katasztrófák az ókor és a középkor határán

A térség legnagyobb földrengéskatasztrófái Syria fővárosát, Antiokhiát (a mai törökországi Antakya) érték. A várost és egyben az egész Anatoliát sújtó legszörnyűbb katasztrófa az 526. évi földrengés volt. A földrengés késő este húsvétkor történt, amikor a városlakók zöme a házakban vacsorázott. A település zsúfolva volt zarándokokkal. A földrengés következtében szinte a teljes város romba dőlt, amit csak súlyosbított a hatnapos tűzvész. Három nappal a katasztrófa után, vasárnap állítólag a Kereszt alakja jelent meg a város felett, és egy órán át láthatták az imádkozó emberek. Az utórengések végül 528-ban egy újabb jelentős rengésben érték el tetőfokukat. Ez a rengés 5000 emberéletet követelt. Ezt követően pedig olyan kemény tél köszöntött be, hogy a mediterrán várost hótakaró borította be. A város nevét ezután Theupolisra változtatták: Isten városa.

Régi védekezések a földrengések ellen

A városok lakói mágikus eszközökkel is próbálták megvédeni lakóhelyüket. Antiokhiában a Kr. u. 37. évi földrengés után egy földrengés elleni "telesmá"-t állítottak fel: egy oszlopot, "megrázhatatlan, megdönthetetlen" felirattal, melynek a tetejére egy mellszobrot helyeztek. Ez lett volna hivatott a várost megóvni a földrengésektől - mint látjuk, kevés eredménnyel. (Maga a telesma szó arab-török közvetítéssel került a magyar nyelvbe, talizmán alakban.)

Az isteni és világi segítség földrengés után

A császárkor minden komolyabb katasztrófája után az uralkodó anyagi segítséget nyújtott az újjáépítéshez. Legátusokat küldtek a helyszínre a károk felmérésére, előfordult, hogy maguk a legátusok is adakoztak saját vagyonukból. A központ nem reagálhatott olyan gyorsan, mint manapság, ezért a császár nem a mentésben, inkább az újjáépítésben segíthetett. A közvetlen pénzadományozás mellett gyakori volt, hogy bizonyos adókat elengedtek. A Kr. u. 17. évi földrengésben a leginkább károsult Sardeis 10 millió sestertiust kapott, és elengedték a városnak az államkincstár felé fennálló tartozásait. A kevésbé sérült városoknak 5 éves adómentességet biztosítottak. Előfordult, hogy a császár fizette a középületek helyreállítását.